Oroszország története

Egyetemi tankönyv. "Oroszországot, ész, nem érted" - ekként kiáltott fel Tyutcsev, a 19. századi orosz költő. "Az orosz népnek hosszú évszázadokon keresztül az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy mindenki az összes lehetséges sületlenséget világgá kürtölte róla anélkül, hogy félni kellett volna a cáfolattól" - ez már Kljucsevszkij történész véleménye ugyancsak a múlt századból. Azóta rendszerek jöttek és mentek, az "Óperencián túli birodalmat" beborító mesterséges köd azonban nem oszlott fel. Fél évszázados adósságát törleszti tehát a magyar történettudomány, amikor vezető ruszistái közreadják e könyvet. Mégse várjanak tőle szenzációs elleplezéseket vagy történelmi igazságtételt. De közhelyeket, szépítéseket, unalmas faktográfiát sem. A szerzők egyként szakítottak a szovjet történetírás idealizáló felfogásával és az emigráns irodalom pamfletszerű tárgyalásmódjával. A hagyományos eseménytörténet helyett a problématörténeti műfajt választották. AZ orosz história sajátosságait igyekeztek megjeleníteni, az okok és következmények felkutatásának módszerével. Egy nagy nép és egy erős állam ellentmondásos történelmi kapcsolata, viszontagságos fejlődéstörténete elevenedik meg a könyv lapjain. Egy birodalomé, amely a fennállása során egyformán elkülönült a Nyugattól és a Kelettől. Történelme folyamán hol egyikhez, hol másikhoz került közelebb, ám mindvégig megmaradt sajátosan orosznak. Minden nép megérdemli a másik jóindulatú figyelmét. Mára már lejárt lemez a "moszkovitaság", de az oroszfóbia is divatját múlta. Ideje, hogy elfogulatlan szemmel nézzük végig a varég vitézek, tatárölő fejedelmek, rettegett cárok és főtitkárok, egyszersmind Tolsztoj, Csajkovszkij, Saljapin, Eizenstein, Szaharov és Gagarin nemzedékét.

Mutass kevesebbet