Orpheus Apollónhoz / Gilgames fordítások

Mintha az értelem leglényegét, annak eredetét kutatná a költészet eszközeivel Zászlós Levente. A civilizáció történetiségének rétegein halad keresztül, egyre elszántabban; és egyre határozottabban sejtve azt: hová is kell eljutnia, velünk együtt, hogy elindulhasson; s aki érti szavát, követhesse őt az úton. Három ciklus előzi meg a negyediket; amely negyedik - a Gilgames-eposz magyarra ültetése - talán a bölcső megtalálását sejteti. De melyek is azok a rétegek, amelyeken át kell haladnunk? Mindent megelőznek, hisz így van az mindannyiunk életében is, a külső tények megtapasztalásai. De ilyen külső tény minden idegen személyiségjegynek az azonosulás szintjéig történő megértése! Seneca, Cortez, Charlotte Corday, vagy épp' a kufárok, egy pozsonyi kertész; valamennyiükből az és annyi a fontos, ami és amennyi visszarezdül bennünk. Közelebb vezetve minket belsőbb magunkhoz; a gyökerekhez. S már ez a következő rétegvallatás. Mikoris a személyektől, tudattársainktól az ösztönlények felé fordulunk. Halott pollenek zörgése rivall reánk: már e kép is kifejezi: milyen hatalmas és meglepő metaforagazdagság jellemzi akkor (is) Zászlós Leventét, amikor ösztöneink mását és lényegét, a közös eredetet próbálja kikutatni földünk lélegzetvételeiben. így haladunk még mélyebb rétegek felé; már legbensőbb lényegünk kutató pillantásait látjuk, amelyekkel azt kérdi: miért vagyunk mi többek és miért lettünk mi kevesebbek!? Istenét és isteneit faggatja: megteremti teremtőjét, s kiált teremtőjéért. „S az itt felejtett hold ragyog." Minden réteget átszakítva jutunk a Gilgames-eposzig, az egyik legősibb mítoszig, amely ugyanakkor a legkorszerűbbek egyike. Valós tárgyi rejtélyekre utaló sorai még a tudományos-fantasztikus irodalom művelőit is megihlették; talán a legkevésbé öltöztetett történet ez a misztikum, a mágikusság, a fölismerhetetlenség palástjaiba; ugyanakkor a korabeli világ „bestsellere", hiszen a sumer eredetin kívül akkád, hettita és hurri nyelvű töredékei is előkerültek. Egy élő, lüktető irodalom középpontja volt születésekor s az mindmáig; nyelvi átültetésére sokan vállalkoztak már. Ennek miértjét valószínűleg abban kell keresnünk, amiért az most Zászlós Levente könyvében is a célpont és a kiindulópont helyére került. Mert ez az ősi történet már tartalmazza mindazt a léleklehetőséget, amely az értelem - s ezáltal az emberi lét - eredetének eredőit kijelölheti. Így válik e kötet, fordítva a keresés megszokott formuláin, az erény és az út könyvévé...

Mutass kevesebbet