Orvos a családban

Sok ​szó esik napjainkban a régi jó háziorvosról, aki egy-egy családnak nemcsak orvosa, hanem jóban-rosszban barátja is volt. Kétségtelen, hogy ez az orvostípus tudott legjobban vigyázni a család egészségére, hiszen nemcsak a családtagok fizikai, egészségi állapotát, hanem életkörülméyeit, örömét-bánatát is ismerte. Mégsem siratjuk a régi jó háziorvost. Volt ugyanis egy olyan tulajdonsága is, amelyről gyakran megfeledkezünk. A háziorvos – sőt néha a patikus és a kórház is – havonta, vagy évente számlát nyújtott be. Ezt a számlát hazánk összlakosságának nagyobb többsége sohasem kapta meg, egyszerűen azért, mert nem részesült a háziorvos gondozásában. Ha váratlan betegség miatt az rovos, a gyógyszerész vagy a kórház mégis benyújtotta számláját, a betegséghez nemegyszer a beteg anyagi romlása is társult. Ezért kell korszakalkotó haladásnak minősíteni a felszabadulást követő reformokat az egészségügyi ellátásban; ezek eredménye hazánkban gyakorlatilag az összlakosságra kiterjedő betegségi biztosítás és annak fő letéteményese, a mindenk iszámára rendelkezésre álló körzeti orvos. A körzeti orvost – még esetleges nehézkessége és időszűke ellenére is többre kell becsülnünk a régi jó háziorvosnál, mert nemcsak egy szűk társadalmi réteg jól fizetett gondozója, hanem a szó szoros értelmében az összlakosság orvosa.

Mutass kevesebbet