Orvoslás pénzért és hivatástudatból

"Különös sorsa van minden olyan tevékenységnek, amely a hivatás nevet kiérdemelte. Hasonlóan minden más foglalkozáshoz, egykor az orvoslás is a közösségben élő emberek szükségleteire válaszolva jött létre. Sajátos jellegét az adja, hogy különleges szükségletekből keletkezett igények hívták életre. Az orvoslással foglalkozó emberek nem terméket állítanak elő, hanem szolgáltatnak, sőt szolgálatot végeznek, és szemben a legtöbb szolgáltatással mindezt a „fogyasztó" vagyis a beteg ember szervezetében végzik. Minden gyógyító szándékú beavatkozás alapvetően igényli a szenvedő fél vagy az őt képviselő személy, illetve közösség valamilyen kezdeményezését és felhatalmazását. Ez az engedély azonban csak az alapot teremti meg a gyógyító munka megkezdéséhez. A gyógyítónak részletesen tudnia kell a beteg testi és lelki bajairól, hogy segíthessen. Ezért jutnak tudomására embertársainak legbensőbb és legféltettebb titkai, a nyomasztó gondok, kétségek, félelmek és szorongások. Feldolgozásuk nagyon sokrétű „professzionális" ismeretet és készséget igényel. Tértől és időtől független orvoslás soha nem létezett. Egyetlen konkrét történelmi formáját sem általánosíthatjuk, és mai szemléletünket sem vetíthetjük vissza az elmúlt évszázadokba vagy évezredekbe. Az orvoslás mindig kereste és keresi a támpontjait az emberi lét két eleme, a test és a lélek birodalmában. Sokféle gyógy-filozófia, felelősség, jogosultság és hivatás, sőt elhivatottság alakítja ki a különböző gyógyeljárások konkrét megjelenését. A természettudományos orvoslás, a kiegészítő és alternatív gyógyászat, a népi gyógyeljárások vagy a vallásos gyógykultusz ugyanúgy része az univerzális gyógytörekvéseknek, mint a magát parafenoménnek nevező modern gyógyvarázsló, a kozmikus vagy éppen a bioenergiák avatott ismerője.

Mutass kevesebbet