Összhangzattan

Bevezetés részlet: Alapvető fogalmak Hang. Ha a zenéből elvonjuk mindazt, ami a művészet, az emberi teremtő fantázia eredménye, csak a puszta hangok maradnak meg. Azt a fizikai jelenséget, melyet a halló szervünk által észlelünk: hangnak nevezzük. Hang úgy keletkezik, hogy valamilyen rugalmas test rezgésbe jön, ezt a rezgést átveszi a levegő és fülünkhöz juttatja. Ha a rezgés szabálytalan, a hangot zörejnek, ha szabályos (egyenlő időközönként egyenlően ismétlődő), zenei hangnak nevezzük. Csak az utóbbi az, mely zenei szempontból vizsgálódásunk tárgya lehet, s mely a zenében egyáltalában szóba kerülhet. A hang a zenének ősanyaga; ugyanaz a muzsikus számára, mint a festő számára a festék és a vászon. A zenei hang keletkezésénél nemcsak a kérdéses hang - nevezzük azt alaphangnak - szólal meg, hanem vele együtt megcsendül a magasabb hangok egész sorozata; ezek az alaphangban bentrejlő és azzal együtt megszólaló magasabb hangok a fel- vagy részhangok elnevezése alatt szerepelnek, mert mint az egésznek részei az alaphanggal együtt adják annak zengését. A felhangok tana és részletes tárgyalása már az akusztika (hangtan) körébe vág. Mivel azonban fogalmukkal már az összhangzattan első fejezetében találkozunk és ismeretük nélkül egy lépést sem tehetünk, szükségesnek mutatkozik, hogy a rájuk vonatkozó fontosabb szempontokat már itt körvonalazzuk.

Mutass kevesebbet