Ostromlott derű

Vasko ​Popa szerb költő 1922-ben született Grebenac faluban, a Bánátban. A belgrádi filozófiai fakultáson 1949-ben szerzett diplomát. Első versei a háború után jelentek meg. Kéreg (Kora) című kötetének megjelenése (1953) valóságos esemény volt a legújabb szerb lírában. Ezt követte 1956-ban Nyughatatlan mező (Nepocin-polje) című kötete. Mellékes ég (Sporedno nebo) című készülő kötetének verseit kéziratból közöljük. Sajátos nyelvezete a népköltészethez és a háború előtti hagyományos szerb költészethez fűzi, de líráját éppen így jellemzi az új kifejezési eszközök teremtő keresése is. Virtuóz alkotói készsége – amely funkcionális szerkezetű, modern költő világgal párosul – költészetét eredetien újjá és korszerűvé teszi. Verseiben az élet és az élmény tragikuma tükröződik, de mindig jelen van bennük a groteszk és fantasztikus elem is, olykor az irónia, a humor is. Popa lírája határozottan egyéni és eredeti vonásaival háború utáni szerb költészet egyik legmagasabb csúcsát jelenti. Popa verseit 1959-ben francia, 1960-ban lengyel, 1961-ben német, 1964-ben cseh, 1965-ben román fordításban jelentek meg kötetben. 1963-ban Újvidéken kétnyelvű, szerb-magyar kiadásban adták közre verseinek legjavát. Az első magyarországi Popa kötetet Weöres Sándor fordította magyarra.

Mutass kevesebbet