Ott is csak hó van

„Robogó ​teherautóról látjuk a vidéket. Egyhangú, havas síkság. Csak a műútról hordták el a havat az autókerekek. A teherautón tejeskannák. A vezetőfülkében a sofőr, Éva és Dvorszky Lali. Folyóhoz közeledünk, a folyón túl kisváros. A hidat hóval belepett tank őrzi. Gyárak között fut az autó. A gyárak kéménye nem füstöl. Belváros. Egy-két üzlet előtt asszonyok, gyerekek állnak sorban. Több kirakatüveg kitörve, a kirakat üres. Egy teherautó kanyarodik elénk, tetejéről két tiszt újságkötegeket dobál. A sorban állás megbomlik, az emberek felkapkodják az újságot, de csak egy pillantás a címlapra – Népszabadság – összetépik. Csak egy fiatal lány rejti a kabátja alá, óvatosan, hogy a többiek ne vegyék észre. mire a városka főterére érünk, már suhancok égetik a halomba gyűjtött újságokat. Hátuk mögött hóval belepett szobortalapzat – a szobor orra bukva a földön. Egy kiégett ház. Elhagyjuk a kisvárost, újra a havas síkság. A műútból kiágazik egy hóval lepett, keveset használt út. Egy-két keréknyom. Innentől kezdve gyalog megyünk tovább. Az út egyik partján fasor, a másokon villanyoszlopok, öthuzalos vezetékekkel.”

Mutass kevesebbet