Oxiológia

Az ​„Oxyologia” első kiadása 1979-ben jelent meg. Akkor egyedülálló volt a hazai piacon, megjelentetése egyben az új diszciplína elismerését jelentette, amelyet alátámasztott a könyv kelendősége is. Az évek során a könyvet ismételten sikerült átdolgozni, hivatalos egyetemi tankönyvvé vált, az írásmód a címben is kifejezésre jutóan fonetizálódott. Visszatekintve tisztelettel kell emlékeznünk azokról a szerzőtársakról, akiktől búcsút kényszerültünk venni. Mindenekelőtt Gábor Aurélról, akinek a könyv indításában meghatározó szerepe volt, bár megjelenését már nem érhette meg. Utóbb hagyott el bennünket Kósa István, Cselkó László, Felkai Tamás, akik Gábor Auréllal együtt annak a nagy mentőorvos-generációnak tagjai voltak, akik nélkül az Oxiológia népszerű sorozata nem születhetett volna meg. Emlékük nyomán kettős kötelességünk egyfelől a munka folytatása, másfelől a munka minőségének őrzése. Új szerzőtársunk Somogyvári Zsolt, a korszerű prehospitális neonatologiai ellátás hazai megteremtője. Régi adósságot róttunk le e fejezet beillesztésével. Gorove László és Szokoly Miklós a korszerű traumatológia oxiológiai vonatkozásait illesztették a könyvbe. A szerkesztést két évtizeden keresztül először egyedül, majd közreműködésemmel végezte Bencze Béla, akinek alapvető érdeme a könyv útjára bocsátása annakidején, gondolatai a jelen kiadásban is fellelhetők. A 10. kiadás nehezen született a szerzők sokirányú elfoglaltsága miatt. A könyv alapszerkezete keveset változott, és változatlanul a prehospitális sürgősségi ellátásra helyezi a hangsúlyt. Az új kiadásban az általános rész változott sokat: a hazai és nemzetközi változások tükrében a sürgősségi betegellátás rendszere szélesebb áttekintést kapott, új elemként jelentek meg a jogi vonatkozások. A részletes rész figyelembe vette az ERC aktuális ajánlásait és az illetékes szakmai kollégiumi ajánlásokat. A helyszíni ellátás számos eleme nagyobb részletezést kapott. A csecsemő-gyermekgyógyászati oxiológia általános szempontjai a bevezető részben kaptak helyet, míg a részletes ismeretanyagot – amely ugyancsak Szegeczky Dezső munkája – a megfelelő fejezetekbe integráltuk, csupán alcímekkel, olykor anélkül. Mint minden hasonló munkában, itt is nehéz feladatot támasztott a szerzőkkel szemben az eszközök és a gyógyszerek ismertetése. Az első kiadásban még az OMSZ-nál rendszeresített eszközökhöz és gyógyszerekhez tartottuk magunkat, ezen azonban már az előző átdolgozáskor és a jelen kiadásban is túlléptünk, törekedve inkább eszköztípusok és nem konkrét eszközök bemutatására. Bízva abban, hogy az új kiadás hasznos segítőtárs lesz, ajánlja a könyvet valamennyi, az oxiológiai ellátásban tevékenykedőnek 2000 júliusában a szerkesztő

Mutass kevesebbet