Pajzán Toldi

Előszó részlet: Valamikor, hajdanában, talán fél évszázaddal ezelőtt, az épp akkoriban államosított patinás piarista gimnázium udvarán, egyik tízpercben, odajött hozzám egy loboncos hajú felsős, és komolykodó hangon megkérdezte: "Faszikám, ismered a kiforgatott Toldit?" Választ sem várva, drámai hangon elkezdte mondókáját: "Ég a napmelegtől a kopár sík szarja, Toldi retkes faszát üveggel kaparja..." A hatás leírhatatlan volt: ennyi szellemességgel fűszerezett disznóságot még soha életemben nem hallottam. Könnyesre röhögtük magunkat a körülállókkal, mert hát a pubertáskor elején elég a nemi szervek vagy nemi aktus néven nevezése, hogy kiskamaszok visszafoghatatlan vihogásban törjenek ki, nemhogy arról értesülni, hogy Toldi az ármány által seggbe lőtt gímszarvasként száguldott... Ez a megmagyarázhatatlan inger, hogy a legkomiszabb trágárságon is harsányan hahotázzunk, elkísér bennünket a kamaszkorból a férfikorba, s ha egyívású férfitársaság dorbézol együtt, az ivászat késői szakaszában óhatatlanul elkezdődik a pajzán versikék sikamlós szójátékokat tartalmazó nóták kórusban való éneklése, illetve az elfogyasztott szesz hatása miatt botladozó nyelvvel artikulált deklamálása. A diákhumor fő hajtóereje mindig is a szexuális tabuk felrúgása volt. Ezt tették a söröző német diákok vagy a "rugby-song"-ot éneklő angol egyetemisták.

Mutass kevesebbet