Palóc ködmönök

E füzet tartalma 14 ködmön hímzésének rajza. A gyűjtés idején, 1947- ben a bejárt Heves és Nógrád megyei "palóc+ falvakban néhány öregasszony még gondosan őrizte anyjától örökölt ködmönét és télidőben fel is vette. De már ritkaságszámba ment e ruhadarab, így lehetséges volt tíz faluban minden variánst lerajzolni és néhány darabot a Néprajzi Múzeum gyűjteménye számára megvásárolni. Az a néhány öregasszony, aki még őrizte, viselte ködmönét - legáltalánosabban Bujákon - "nagy becsben" tartogatta, dohánylevelet tett közelébe, hogy a moly ne egye, összehajtogatva régi kendőbe vagy szoknyába takargatta, csipkét vagy ruhadarabot borított a hímzésére, hogy ne kopjon. Csak templomba vették fel télidőben. Asszonyi viselet, leányoknak régen sem vették, csupán Bátonyban és Bokorban állították, hogy leányoknak is volt ködmönjük. Őrhalomban azt mondták, hogy minden gazdag menyecskének volt ködmöne, néhány éves menyecske korában vették neki, mikor már gyermeke született. Mátraszöllősön úgy emlékeztek: "mindenkinek volt akkor két ködmennye". Egy jómódú családnál Bokorban valóban két darab volt. Míg a ködmön téli, templomi öltözet, a melltest nyáron, tavasszal viselték, nemcsak templomba, hanem táncolni is elmentek benne (ezért kopik el a hónalja). A melles szintén asszonyoknak való, nem leányoknak. A piros hímzéssel varrt ködmönt öregasszonyok is viselhették, bár - úgy mondják Hollókőn - öregebbnek "gyászosabb virág"-gal rendelték, kék meg zöld hímzéssel. Az irhaszegély minden esetben piros. A kopott ködmönt néhol házilag átalakították mellessé, "cucaj"-já. A ködmön alá egy vagy két kendőt szoktak felvenni. a fejkendőt nem gyűrik be hárul, kívül lóg.

Mutass kevesebbet