"Pandúrkorom emlékei"...és egyéb írások

O'sváth Pál sárréti csendbiztosnak kétségkívül a „Bihar vármegye Sárréti járása leírása" című, 1875-ben kiadott monográfiája a legismertebb műve, a néprajzkutatók, a magyar rendvédelem s nem utolsósorban a betyárvilág történetével foglalkozó szakemberek azonban közel ilyen nagy haszonnal forgatják a „Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei..." című, 1905-ben Budapesten megjelent kötetét is. O'sváth második leghíresebb munkája elsősorban a szerző közel negyed évszázados csendbiztosi emlékeit foglalja össze, könyvészeti és levéltári kutatásai segítségével viszont szinte elsőként vállalkozott a hazai rendvédelem történetének összefoglalására is. A csengerújfalusi O'sváth és vele rokon családok történetét, munkáit és írásait bemutató sorozatunkban ezért mindenféleképpen szerettünk volna sort keríteni a kötet újrakiadására, annál is inkább, mivel ahhoz - a „Sárréti járás"-hoz hasonlóan - ma már szinte csak a nagyobb könyvtárakban, közgyűjteményekben lehet hozzáférni. A teljességhez tartozik ugyanakkor, hogy O'sváth Pálnak életében összesen négy önálló kötete jelent meg: a két ismertebb mellett 1896 karácsonyára adta ki Kismarja történetét feldolgozó monográfiáját, amely tulajdonképpen az általa háromkötetesre tervezett, de sajnos kéziratban maradt, s azóta elkallódott „Bihar vármegye története" részét képezte. Időrendben az első - s egyúttal legkevésbé ismert - műve viszont a „Zsandár kell-e vagy pandúr?" című, 1870-ben Nagyváradon kiadott kötet, amely tulajdonképpen vitairat a hazai rendőrség megreformálásáról, s szerves részét képezi annak a budapesti rendőrségi lapokban és a bihari sajtóorgánumokban zajló vitának, amelyet az ország legfelkészültebb és munkájuk iránt elhivatott rendőri vezetői indítottak. Ennek a kulturált körülmények között zajló hírlapi vitának Csepy Pál győri, Sztraka György békéscsabai, Medzidrádszky Frigyes nagyváradi és Zsámbokréty István Trencsén vármegyei csendbiztosok mellett O'sváth Pál volt a főszereplője, aki számos hírlapi cikkben fejtette ki véleményét. Már ezekből a sorokból is kitűnik, hogy a Kismarja történetét feldolgozó monográfia valójában a „Sárréti járás" folytatásaként megírt megyetörténet szerves része volt, a „Zsandár kell-e vagy pandúr?" pedig a 1905-ös kötet egyenes előzményének tekinthető. Ezért úgy döntöttünk, hogy mindhárom rövidebb terjedelmű munkát megjelentetjük egy közös kötetben. Ugyanakkor már az O'sváth Pál életében róla megjelent híradások (lexikonszócikkek, életrajzi ismertetők) is említést tettek a csendbiztos hírlapírói munkásságáról.

Mutass kevesebbet