Pannon pumák, hun hiénák és más állatságok (dedikált)

Oscar Wilde nevezetes mondása szerint „Cinikus az, aki mindennek ismeri az árát, de semminek sem az értékét." Lehet-e egy cinikus korról nem cinikusan írni? Mi a helyzet akkor, amikor éppen arról ismerjük fel a kort, hogy többségében cinikus emberek vannak hatalmon? Matt Le Blanc szerint „Minél cinikusabb vagy, annál jobban meggazdagodsz". Helyben vagyunk: elmúlt éveink legátfogóbb benyomása a cinizmus, amikor az egyik oldalon ott állnak a szétporladó értékek felett sopánkodó valamit akarók, a másikon pedig a meggazdagodni vágyó cinikusok felduzzadt seregei. Aki az elmúlt években rendszeres olvasója a Heti Válasznak, az tudja, hogy a lapot érdemes hátulról kezdve olvasni, mert Borókai Gábor állandó rovatának írásai egy cinikus világ jelenségeiről szólnak, de úgy, hogy a dolgok értékét is ismeri. Ennek felismeréséig csak az jut el, aki megérti, hogy a szerző hogyan közelíti meg a valóságot. Borókai hallgatólagosan feltételezi, hogy az olvasója többé-kevésbé ismeri a napi híreket. Ezekből emel ki néhányat, igyekszik a legfontosabbakra összpontosítani, de olykor egy cseppben keresi a tengert. Mindezt teszi a gúny, az irónia, a szatíra, a karikatúra nyelvén. Mindig elegáns, sohasem jelzőkkel dolgozik, hanem a helyzetet bontja ki. Közelről figyeli az eseményeket, néha csak annyit mond el, amennyit mindenki lát, csak még éppen nem mondta ki, máskor meg a palánkon keresztül kukucskálva szól vissza az őt figyelő többieknek, hogy ő azt is látja, ami a többieknek nem adatott meg, de soha nem kérkedik azzal, hogy bennfentes információi vannak.

Mutass kevesebbet