Pannonhalma

A Dunántúl északnyugati sarkában, a Kisalföld szélén szép formájú, meredek lejtőjű magas domb emelkedik ki a termékeny síkságból. Századokon át Szent Márton hegyének nevezték: a hagyomány szerint az egykor római tartomány, Észak-Pannónia akkor még zord vidékén, ennek a hegynek környékén született Tours nagy tiszteletben álló püspöke. Róla nevezték el a lapályból erősen kiemelkedő, tehát itt hegynek látszó halmot. Aki körüljárja a rajta elhelyezkedő hatalmas épületcsoportot: az évszakok változó színeiben pompázó, jól megművelt, emberi bensőségű tájban gyönyörködhet. Ez a vidék nem mindig volt ilyen szelíd, de már a honfoglaló magyarok ideje óta nagy szerepet kapott a történelemben. Pannónia az Árpádok keresztény királyságában az ország legfontosabb, mert a legműveltebb része lett. Századokon át ezért is nevezték a magyarok földjét általában Pannóniának; első világhírű költőnk a Janus Pannonius nevet viselte, s "Virágos kert vala híres Pannonia" - éneklik ma is a nagy múltra emlékezők. Mikor a halmon már templom és kolostor emelkedett, megkapta a "Mons Sacer Pannoniae" nevet. Ebből formálta Guzmics Izidor a XIX. század elején, a nagy magyar reformkor kezdetén a "Pannonhalma" nevet. Kazinczy Ferenc és társai már ezt népszerűsítették.

Mutass kevesebbet