Papírhajók oklevélből

A ​szerző mondja új könyvéről: Hat évvel ezelőtt szurkolva, szorongva léptem át az egyetemi leánykollégium küszöbét. Vajon kinyílnak-e szavamra az ifjú szívek, megtudhatok-e tőlük mindent? De ugyanennyire izgatott az is, vajon érdekes lesz-e az olvasók számára, amit lejegyzek? Rövidesen kiderült, hogy az élet a legagyafúrtabb szerző. Ötletei olykor annyira képtelenek, hogy félve írja le őket az ember. Mivel annak idején megígértem, most ismét fölszedem a szálakat, s megkerestem régi ismerőseimet. Megvallom: ismét elfogott a félsz. Vajon az egykori regényhősnők szívesen fogadják-e az okvetetlenkedő újságírót. De csakhamar elragadtak az események. Egykori jó barátnőim hűségesek maradtak hozzám. És az élet ismét bebizonyította, hogy mindent tud még mindig. A legotrombább sematizmustól kezdve a legkacifántosabb modernizmusig. Azt is beismerem, hogy munka közben megkörnyékezett a fukarság rossz szelleme. Kiderült, hogy a kilenc lány további történetéből kilenc könyvet lehetne írni! Mindenféle műfajút és típusút. Akad közöttük kellemes, neoromantikus regénytéma; lélektani izgalmakkal zsúfolt, meredek történet; szocialista-realista bizonyíték; tétován sejtelmes rejtelem; vadmacska karmolású beat-story és a többi és a többi. E könyv végére nem ígértem folytatást. De azt már itt, a legelején elárulom, hogy befejezhetetlen…

Mutass kevesebbet