Papírvarázs

Előszó: "Körülbelül 400 év óta adják át a japán anyák gyermekeiknek a papír hajtogatásának ősi, hagyományos módszerét, amit mi origaminak nevezünk. Ez idő alatt a kézművesség jelentős mértékben fejlődött és terjedt, s ma már egész Japán területén élvezettel hódolnak e foglalatosságnak az emberek. Az origami nem pusztán egy régi szórakoztató mulatság, egyszerű időtöltés, hanem egy olyan elmélyült kézművességi forma is, amit bárki, bárhol, bármikor képes megtanulni, illetve továbbfejleszteni. Fontos azonban elválasztani a régi korok hagyományos origami munkáit, a kézművesség e formáját a ma emberének szóló formáktól. Mert bizony megijedtünk néhány ősi, hajtogatási szertartás szokásától, s nehéz is lehet megérteni egy zárt japán világ réges-régi hajtogatási hagyományait... Origami: amihez mindannyiunknak összesen egy papírlapra van szüksége, áthidalja a vagyoni különbözőség korlátait, a státuszharc, a versengés kikapcsolója, amely mindenkit egyenrangúvá tesz. A gyermekek számára lehetőséget ad arra, hogy bekapcsolódjanak a jövő művészetének, kézművességének és tudományának világába. Komolyan reméljük, hogy ez a munka egyformán örömet fog szerezni a felnőttek és a gyermekek számára az egész világon." Ezekkel a gondolatokkal ajánlotta könyvét az olvasóknak 1965-ben Isao Honda ("The World of Origami" Tokyo-San Francisco), s ezt választotta mottóul, célként a Szórakaténusz Játékmúzeum 1988 januárjában megalakult Origami Köre is. Amint Honda professzor sorai jelzik: az origami felhasználásának köre hihetetlenül sokrétű. Kézügyességet, figyelemösszpontosító képességet, térlátást fejleszt az óvodában és az iskolában, újfajta ábrázolási lehetőséget ad azoknak a gyerekeknek, akik rajzban talán kevéssé tudják kifejezni magukat vagy a környező világot. Haladóbb formái a rejtvényfejtés izgalmát és a kreativitás örömét nyújtják a gyakorlott kezű felnőtteknek. Papírszobrok, kis remekművek is készülhetnek hajtogatással, melyek sokáig gyönyörködtetnek, vagy tiszavirág-életű szalvéta-hajtogatásként díszítik az asztalt. Felbukkan az origami a matematika oktatásban, a csomagolásban, a divatékszerek között. Bűvészmutatvány és ünnepi dekoráció, világverseny és meghitt családi időtöltés. Az Origami Kör megalakításának gondolata nem előzmények nélkül vetődött fel Kecskeméten, hisz 1984-ben Pataki Tibor "Origami-cirkusz" címmel rendezett itt alkotásaiból kiállítást, majd a Saskia Ishikawa-Franke és férje, Mitsunobu Ishikawa által a Szórakaténusznak adományozott japán játék- és könyvanyag számos papírhajtogató gyermekfoglalkozást inspirált. Mostani kiállításunknak, s az ehhez kapcsolódó kis kiadványnak nem célja, hogy feltárja a papírhajtogatás távolkeleti és (a sajnos még kevéssé ismert, kutatott) európai hagyományait, ám ehelyütt is tanulságos lehet a múzeumi gyűjtemény papírjátékaiból 1987-ben rendezett nagysikerű bemutató katalógusának az a részlete, ahol Wilhelm von Kügelgent idézve ezt olvashatjuk a napóleoni háborúk idéjéből: "Meg tudod már csinálni az utolsó behajtást? - volt sokáig a legégetőbb napi kérdés nálunk, míg az teljesen közömbös volt számunkra, hogy tudtuk-e az ötödik deklinációt vagy sem... Lassanként hatalmas hadseregre tettünk szert, végül tollcsévéből és halcsontból is ágyúkat készítettünk, amelyek nagy lendülettel röpítették lövedékeiket a szobán keresztül..."

Mutass kevesebbet