Páros és páratlan

A ​művelődéstörténet és még sok más tudomány állítása szerint a kezdetek kezdete óta a kettősségben, ellentétek kiegészítő voltában látja a világot az ember. A férfi és a nő, a Nap és a Hold, a Föld és az Ég – mind ilyen ellentétek, amelyekben az ellentétek kiegészülnek egymással, s amelyekben az egyik uralkodni látszik a másik felett. Ez a fajta kettősség magában az egyes emberben is jelen van, a két agyfélteke egymást kiegészítő és eltérő működése példázza ezt. Mint ismeretes, egyik agyfelünkkel analizálunk, a másikkal pedig a dolgok egészét fogjuk fel. (Az egyik a tudományos gondolkozásnak, a másik a művészeti megközelítésnek kedvez.) Ha tehát gépi úton akarjuk gondolkodásunkat – emberi lényegünk lényegét – utánozni, kétgépes szervezetet kell létrehoznunk. S ha netán kapcsolatot kívánunk teremteni más bolygókon élőkkel, mire támaszkodhatnánk másra, mint ősi jelrendszereinkre? Eképpen kapcsolódik össze Ivanov páratlanul érdekes könyvében a neurobiológia a kibernetikával, a nyelvészettel és általában az emberi gondolkodás és művészet legrégibb emlékeivel.

Mutass kevesebbet