Parthenope veszedelme

A 2009-es esztendő nagy irodalmi szenzációja volt, hogy megkerült Janus Pannonius egyik addig csak felerészben ismert panegyricusának teljes szövege. Az Anjou René (1409-1480) szicíliai királyt dicsőítő költeményt, amelyre Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész talált rá, Jacopo Antonio Marcello velencei patrícius kérésére, 1452-ben, azaz 18 esztendős korában írta a poéta, mégpedig Ferrarában. A panegyricus első felét 1880-ban, egy csonka vatikáni kéziratból, a kitűnő filológus, Ábel Jenő már kiadta, a teljes művet azonban elveszettnek hitte a Janus-filológia. A Nápolyi Nemzeti Könyvtár kézirattárában most megkerült teljes szöveg 1043 hexametersort tartalmaz. Az eddig ismeretlen rész a hosszú laudációnak a harci eseményeket elbeszélő része, amely Parthenopénak, azaz Nápolynak Aragóniai V. Alfonz (1394-1458) általi, 1442-ben történt elfoglalásával záródik. A tanulmánykötet bemutatja a panegyricus keletkezésének történetét és magát a művet, amelynek magyar műfordítása is itt olvasható, hiszen a szerző elkészítette az új szövegrész szöveg-gondozását és magyar hexameterekben folytatta Kerényi Grácia meglévő fordítását. A panegyricust bemutató tanulmány készítése közben egy újabb, százsoros Janus-költeményt is sikerült a szerzőnek azonosítania. Ez a Holdsarló-lovagrend védszentjét, Szent Móricot és a rendalapító Anjou Renét ma-gasztaló vers, valamint annak magyar fordítása itt kerül először a szélesebb közönség elé. A nápolyi kézirat, a Renatus-panegyricuson kívül, a költőnek 1458-ban, Narniban írt, az ottani Ferronia-forrás dicséretéről szóló híres elégiáját is tartalmazza. Ezért kerül e kötetbe az erről a versről szóló tanulmány. A panegyricus felfedezése a Janus-ikonográfia kutatásának köszönhető, így a kötet további része az ezzel kapcsolatos, vitát gerjesztő tanulmányt is tartalmazza. A kötetet záró három tanulmány a Janus-filológia további vitatott kérdéseiről értekezik.

Mutass kevesebbet