Passió

Szőcs ​Gézát költőként ismerjük, akinek kísérletező kedvére eredetisége és formaérzékenysége volt a mindenkori garancia. Kísérletezik a Passióban is: a műfajjal és az olvasóval, pontosabban a nézővel. (Művét nem sokkal kötetünk megjelenése előtt nagy sikerrel mutatta be a Merlin Színház.) A Passió Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza föl egészen szokatlan módon. Írója súlyos mondandójú vendégszövegek sorát szövi be érzékeny tudással művének szövetébe. Az eredmény: miniatürizált emberiségtörténet, vallomás Krisztus jelenlétéről és hiányáról. Szőcs nagyszerű dramaturgiai ötlete, hogy bár maga a főhős, Jézus nincs ott a színpadon, mégis egyfolytában érezzük aktív jelenlétét. Vagyis azt, hogy tanításai egy egész civilizációt itattak át, ezért akkor is köztünk van, ha az ellenkezőjéről beszél az egész világ. Köztünk van, mert bennünk van, a mindennapjainkban, mindennapi áldozatvállalásainkban éppúgy, mint gyávaságainkban, árulásainkban. Hol frappáns, hol humoros, hol a hétköznapiságban is líraian tömör párbeszédekből építkezik a Passió. Olvasni éppolyan jó, mint színpadon látni. Nem hagy maga után ürességet.

Mutass kevesebbet