PÁSZTORTŰZ 1921-1944 - EGY ERDÉLYI IRODALMI FOLYÓIRAT TÖRTÉNETE -

Ha a két háború közötti erdélyi irodalomról esik szó,
el kerülhetetlen a Pásztortűz című folyóiratról is beszélni, keletkezését, történetét felidézni. Palotai Mária vállalkozott erre: műve korrekt bemutatása a lapnak, nem értékelő-elemző tanulmány, hanem történeti áttekintés, mely több szempont szerint járja körül a vállalkozásra jellemző tényezőket. Melyek is ezek? Áttekintést kapunk a század elejétől induló és megszűnő folyóiratokról, különösen a Pásztortűz elődjéről, az Erdélyi Szemléről. Részletesen foglalkozik a szerző a Trianon után kialakuló nehéz körülményekkel, amikor is irodalmi élet szerveződött szinte a semmiből, a hagyományokra építve, a megmaradás, az anyanyelv megőrzése érdekében. Folyóiratok indultak, kiadóvállalatok létesültek, megindult a könyv kiadás. Egyre több írástudó kezdett írni. De nemcsak az írót kellett felkutatni, hanem, ami nehezebb volt, az olvasót is meg kellett találni. A Pásztortűz irodalmi esteket, felolvasásokat szervezett, előfizetési akciókat indított, írói olimpiászt hirdetett, küzdött a cenzúrával, új rovatokat nyitott, pályázatokat írt ki. Túl kellett jutni a kiadó-váltásokon, a belső és külső támadásokon, személyi ellentéteken, vitákban kellett állást foglalni és helytállni. Mindezekkel külön fejezetekben foglalkozik a szerző. Az olvasó
megismerheti azt a küzdelmet, amit kitűzött célja érdekében a Pásztortűz folytatott. Programját így fogalmazta meg a lap: „Célunk … a magyar hagyományok megőrzése, továbbfejlesztése a magyar érzésnek, a magyar gondolatnak, a magyar tudásnak ... és harc, ha kell, minden olyan érzés, minden oly gondolat ellen, amely ezektől idegen.”

Mutass kevesebbet