Pataki diákok az '56-os forradalomban (dedikált)

„... Az egykori gimnáziumi tanár szemtanúként élte át az iskolában lezajlott eseményeket. Írása egyedülálló, hiszen a témáról eddig semmilyen publikáció nem jelent meg. Szavaiból kiderül, hogy a lélekjelenlét megőrzése Szabó Gyula igazgató-helyettesnek (az 1952 előtti utolsó igazgatónak) volt köszönhető... A diákok szervezetten vettek részt a helyi civil megmozdulásokban, majd az iskola vezetése rendkívüli tanítási szünetet rendelt el. 1957 tavaszán a megtorlás hulláma elérte Sárospatakot is, több tanárt és diákot kihallgattak, rövid időre őrizetbe is vettek. Végül négy diák kizárására került sor, őket más iskolák vették át. A kötet szereplői közül egyesek 1956 után disszidáltak és ma is külföldön élnek. Mások 1989 után itthon politikusok lettek (Balás-Piri László, a TIB alelnöke; Nagy-Bozsóky József országgyűlési képviselő), ismét mások tudósként alkottak maradandót (Gulya Ernő CSc, orvos; Szepesi Gábor DSc, vegyészmérnök). A megidézettek sorából kiemelendő az a három vértanú, akik a budapesti harcokban estek el: Batka Ferenc lelkész a Kossuth téri sortűzben, Szentkirályi Klára önkéntes vöröskeresztes és Tatay Zoltán állatorvostan-hallgató pedig utcai harcokban. A róluk szóló írások között anonimitását megtartó szemtanú emlékezése, és már publikált visszaemlékezés egyaránt található. A többiek forradalmi részvétele igen sokszínű. Egyesek fegyveres harcosként álltak helyt, mások orvosként mentettek életeket, ismét mások Gödöllőn, Debrecenben, Miskolcon és a fővárosban egyetemi hallgatóként szervezték az ifjúságot. Közülük is kiemelkedik Csávás Imre, aki a MEFESZ IB-tagjaként küzdött a demokratikus átalakulásért. Az események tudósítói között találjuk Tukacs Bélát, aki a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőjeként volt szemtanúja a Kossuth téri sortűznek, vagy Somogyi Dezsőt, aki az újjáalakult Független Kisgazdapárt székházát védte. Pataki diákok a vidéki résztvevők között is akadtak (Cigánd, Kemecse, Ózd), a legmagasabb posztot Fekete Pál érte el, őt a Békéscsabai Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Sajátos színt kölcsönöznek a kötetnek a volt pataki diák írók, művészek. Béres Ferenc dalénekesről a felesége visszaemlékezését olvashatjuk. Fekete Gyula író a Hitelben már megjelent memoárját teszi közzé, mellette dokumentumot közöl: az 1956. november 19-én Budapesten járt háromtagú szovjet íródelegációval történt írószövetségi találkozó jegyzőkönyvét. Képes Gézától forradalmi ihletésű verseket találunk. A könyv igazi kuriózumát jelentik Dévai Jenő 1956-os fotói. Bolvári-Takács Gábor a fejezet végén azt írja: A kötet szerkesztőjével (Szabó Csaba) egyetértésben valljuk: e könyv szereplői hősök voltak, akik fegyverrel vagy fehér köpenyben, tollal, röpcédulával vagy az ügy melletti kiállással, félelmet nem ismerve, a kockázatot vállalva, s akár életüket adva is, hazafiként viselkedtek. Bebizonyították, hogy a pataki Kollégium nevelése örök életükre szóló tartást és a magyar nemzet iránti elkötelezettséget plántált beléjük...”

Mutass kevesebbet