Paul Klee

Klee teremtő művész. Nem másol, nem interpretál, hanem önálló léttel bíró világot alkot. Századunkban talán mindenkinél inkább hírhozója, közvetítője, tolmácsolója egy olyan transzcendens világnak, amely nem definiálható kizárólag sem vallási, sem metafizikai, sem pszichológiai fogalmakkal, öntörvényű színek, formák és vonalak világa ez, amelynek alakzatait mi fájdalomként, szorongásként, derűként vagy éppen iróniaként érzékeljük és építjük be saját világunkba. S ha ez megtörtént, hirtelenében otthonosan érezzük magunkat benne. Feltárulnak előttünk törvényei, melyeket szinte mitikusnak érzünk. Ismeretséget közünk sajátos lényeivel, érzékeljük lüktetését, dimenzióinak lenyűgöző voltát, s közben szembesülünk életünk szűkreszabottságával. A lényeget látjuk lemeztelenítve, és belénk hasít a világunkat uraló esetlenség érzete. S ekkor vesszük észre, hogy ezek a képek ugyanakkor teljességgel a mi világunk képei is, amelyek alapján az a másik transzcendens világ ismerhet meg minket. Ez a kettős látás vonul végig Klee egész életművén. Kívülről és belülről látva alkotásaiban megszünteti a kettősséget, a kettőből egy lesz, és létrejön a művészetnek egy olyan mitikus világképe, amelyet Klee teremt, s amelyet - megértése révén - mi is ugyanúgy teremtünk. Haftmann könyve ennek a képi világnak a megteremtéséhez szolgál bevezetőül.

Mutass kevesebbet