Péli Tamás (1948-1994)

Album az első magyarországi hivatásos roma festőművész életéről, munkásságáról. Ha nem az embert korlátozó és uniformizáló XX. században születik, hanem kedvelt és csodált korszakában, a reneszánszban, akkor is valószínűleg festő lett volna, úgy ahogy szellemi őse, az első cigány képzőművész, Antonio Solario, a Zingaro, aki feltehetően olyan apa és cigány anya gyermekeként látta meg a világot, és városról-városra, kolostorról-kolostorra vándorolva festette képeit. Vagy talán még inkább úgy élt volna, mint Benvenuto Cellini, aki az életnek és a művészetnek egyaránt mestere volt, és egyforma tehetséggel és szakértelemmel kezelte a mintázófát és az ötvös-kalapácsot, forgatta a kardot, és emelgette a jóféle borral teli - maga készítette - remekmívű kupát. "Nagyon gyorsan megtaláltam azt, hogy nekem mi tetszik, és azóta is egyfolytában, talán ennek a mámorában magamra lelve, különböző kalandokba keveredve, ide térnek vissza, ennek a reneszánsz festészetnek és a barokknak a bűvöletébe" - állapította meg már érett művészként, belső indíttatásairól és mestereiről szólva. Reneszánsz alkotóegyéniség a XX. század utolsó harmadában? Megélheti-e az ember az élet teljességét egy olyan korban, amely folytonosan korlátozni akarja őt? S ami még nehezebb, megidézhető-e a művészetben az élet teljessége, vagy legalábbis az élet teljessége utáni vágy ebben az egyre jobban elgépiesedő, elidegenedő, neurotikus világban?

Mutass kevesebbet