Pénz és gazdasági növekedés

A közgazdasági Nobel-díj 1981. évi kitüntetettje, James Tobin, a mai keynesizmus vezető alakja. A Svéd Királyi Akadémia méltatása szerint napjaink közgazdászai közül kevesen találtak oly sok követőre, mint ő, aki annak a közgazdászgenerációnak a tagja, amely a Nagy Válság idején nőtt fel, és a keynesi forradalom születésekor sajátította el az ökonómia alapjait. Tobin közgazdasági gondolkodásának több alapvonása valóban keynesizmus, elméleti rendszere mégis inkább a második világháború után kialakult neoklasszikus szintézisbe illeszthető, amely a keynesi modellt csupán a neoklasszikus egyensúlyelmélet egy részletének tekinti. A válogatás mindenekelőtt Tobin munkásságának egyik fő törekvését - nevezetesen a pénzelmélet és a növekedéselmélet szerves összekapcsolását - igyekszik bemutatni. Ezzel ugyanis nemcsak a polgári közgazdaságtan maradt adósunk egészen az 1930-as évekig, s részben még napjainkig is. A hazai közgazdasági irodalomban sem igen találni olyan munkát, amely a pénzelmélet és a növekedéselmélet "összeépítését" tekintené feladatának. A kötet tehát egyben hiánypótló mű is. A benne szereplő tanulmányok két fő gondolatmenetet követnek: egyik része a pénz gazdasági szerepével, másik része Tobin gazdaságpolitikai nézeteivel foglalkozik. Részletesen tárgyalja a szerző finanszírozási elméletét, amelyben alapvető szerepet kapnak a vállalatok és a háztartások várakozásai. A szerző fontosnak tartja, hogy a gazdaságpolitika expanzív eszközökkel erősítse a jó konjunktúrába vetett bizalmat még akkor is, ha ez bizonyos mértékű inflációt okoz. Külön ki kell emelni, hogy Tobin a rövid és a hosszú távú növekedési elméletbe egyaránt integrálta a monetáris szférát. Konjunktúravizsgálatai és az elmúlt évek stabilizációinak az elemzései olyan tételekben kristályosodtak ki, amelyek a hitelpolitika, az állami költségvetési deficit és a konjunktúrapolitika további vizsgálatában és a gyakorlati gazdaságpolitikában egyaránt nélkülözhetetlenek. A kötet az ilyen témájú írásokból is tartalmaz néhányat. Ezekből elsősorban a szerző gazdaságpolitikai nézeteit ismerheti meg az olvasó; így állásfoglalását korunk "kegyetlen dilemmájában", az infláció és a munkanélküliség közti választási kényszerben vagy a mai monetarista ellenforradalom kérdéseiben.

Mutass kevesebbet