Perverzió és muzikalitás

Hermann Imre élete utolsó éveiben, esetmegfigyelései alapján gyakori összefüggést talált a zenei tehetség és a perverzió közt. Több tanulmánya jelent meg ebből a tárgykörből és előadásokban is említette. Kutatásai teljes kifejtésére azonban nem került sor. Halála után nagy meglepetésre a hagyatékában egy angol nyelvű könyv kéziratát találták . (Részlet Vikár György dr. előszavából) „..Mindazon mondanivalónk, melyeket ezidáig kifejtettünk..., igazolják egy, a perverziók minden fajtájára érvényes akusztikus-vibrációs alapú dinamikus elmélet indítványát. ...Mindazt, amit a konszonancia-disszonancia vonatkozásában kijelentettünk, kifejezhetjük a szexuális élet terminusaival is: éppoly könnyen, mint ahogy zenei intervallumokat transzponálhatunk, oly könnyedén helyezhetjük át a libidót egyik erogén zónáról a másikra, egyik személyről a másikra. Mindez lehetséges a normalitás határain belül. Ám ha ezen határokat átlépjük, ha az érett szexuális élet építményéből akárcsak egy tégla is kiesik, új rend jön létre, éppen úgy, ahogy a hangok birodalmában, az új rend új jellemzőkkel jár. ...a perverziók két fázisban bontakoznak ki. Az első szakaszban azonmód föllép a hangok világának sajátos, erotikus késztetést kiváltó funkciója, nagy erőkkel, sőt, az akusztikus és vibrációs érzékelések a testkép hasadását is okozhatják. Így egy hasadni hajlamos, egy - hasadt testképhez és egy hangok által erotikusan könnyen ingerelhető egóhoz - regrediálni kész ént kapunk. A második fázis egy tökéletesen fejlett akusztikus-zenei rész-egóban zajlik, mely konfliktus-helyzetekben archaikus formákhoz regrediál, és ilymódon egyes elsődleges tudattalan formákba torkollik. ...Javaslom, azzal a feltételezéssel zárjuk le e csoportosítást, hogy az akusztikus-muzikális személyiségben kifejlődik egy specifikus észlelési vagy W-rendszer, mely az egóba oltva folytatja különös működési módját anélkül, hogy az eredeti hanganyaghoz rögzült maradna

Mutass kevesebbet