Pest, az Pest

Kellér Dezső válogatott konferanszainak és jeleneteinek gyűjteményét jubileumi kötetnek is nevezhetnénk, mert a Vidám Színpad, ahol nagyobbrészt elhangzottak, most ünnepli fennállásának tizenötödik évét, és ez alkalommal Kellér Dezsőt örökös tagjává választotta. De nevezhetnénk történelemkönyvnek is, hiszen szellemes és csípős krónikája utolsó két évtizedünknek - ha nem is az eseményeknek, de a gondoknak, gondolatoknak, magatartás változásoknak. Szokás görbe tükörnek is nevezni az ilyen köteteket, de ez a megjelölés kétszeresen is tévesnek hat itt: nem illik Kellér elegáns, arányos, finoman pointírozó stílusára és nem illik a magunk tükörképére sem. Mert ebben a könyvben önmagunkat látjuk, s a grimaszt nem a tükör torzítja az arcunkra, ott van az anélkül is. Pest az Pest - nemcsak címe, hanem mottója is lehetne ez a kötetnek. Mint ahogy mottója lehetne annak a sajátos pesti műfajnak, amelyet jobb híján politikai kabarénak szoktunk nevezni, s amelynek Kellér Dezső Nagy Endre örökében egyik megújítója, újrateremtője. Ezek a konferanszok nagyon komoly dolgokkal foglalkoznak, s ne tévesszen meg senkit az, hogy olyan jókat lehet nevetni rajtuk. "A »csak«-humorista nem tud megmaradni. A humor csak illat, csak dekoráció", mondja Mark Twain. "A humornak prédikálnia és tanítania kell." Kellér Dezső is ezt teszi, könnyedén, észrevétlenül. Úgy, hogy voltaképpen nem is prédikál.

Mutass kevesebbet