Pest-Buda az 1867-es kiegyezés idején

A ​XIX. század utolsó harmadának városrendezési hulláma szinte elsöpörte a történelmi Pestet, új lapot nyitva a főváros fejlődésében. A könyv arról ad számot, hogy milyen is volt Pest, Buda, Óbuda a nagyszabású változások küszöbén, amikor még nyoma sem volt a Nagykörútnak, a Sugár útnak, a Dunát átívelő hidak sorának – a Lánchidat kivéve. De már megindult a kőrakpartok kiépülése, állt a Vigadó és kezdetét vette a dunaparti szállodasor emelése. Mindemellett a közel 300 ezer lakost számláló három város házainak zöme még földszintes, a vízellátás, a csatornázás, a közvilágítás még gyerekcipőben jár, az utak nagyobb része kövezetlen, a mezőgazdasági termelés meg számottevő – ámbár a gyáripar már figyelemre méltó. Három vasúti pályaudvar is van, a partokat összekötő vasúti híd nélkül. Az omnibuszt kezdi kiszorítani a lóvasút – a közúti forgalom felélénkül, de vámhatárok választják még el a három várost és vámházak sora emelkedik a főútvonalak mentén. Mégis Pest az országos kereskedelem, közlekedés, a politikai élet és művelődés központjává válik. Pest-Budára figyel az ország 1867-ben különösen: békítően koronáznak, lezárva a sanyarú éveket – koronázási dombot is emelnek a Rakpiacból lett Ferenc József téren, a Nagyhíd utcából Deák Ferenc utca lesz és a régi Szén térből pedig Deák tér. Az új utcanevek a változó időket jelzik. Aki Budapest kialakulásának alapjait kívánja megismerni, aligha nélkülözheti ezt a levéltári kutatásokon alapuló könyvet, mely nemcsak olvasmányos stílusával vezet a múltba, de számos – a fotózás hőskorából származó – fénykép közlésével és települési térképeivel eleven közelségbe is hozza azt. Mindazoknak ajánlható e könyv, akik szeretettel fordulnak fővárosunk múltja felé és további épülését és szépülését magukénak érzik.

Mutass kevesebbet