Pesti barokk

„Nem volt még egy nemzedék a földön, amelyik olyan jól érezte magát rosszul, mint mi” Budapesti házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek, szamizdatok. A Pesti barokk főszereplője Koszta János is ebben a világban van otthon; pontosabban ebben a világban otthontalan. Dés Mihály nagyszerű első regényében ennek a korszaknak és környezetnek nem is annyira emléket állít, semmint inkább a mítoszoknak, emlékfutamoknak a nyomába ered. Újraírja, átgondolja őket. Az ájtatos legendaképzésnek ugyanannyira híján van ez a kalandokban bővelkedő szellemes regény, mint a retrocsalamádénak. A könyvben több műfaj is - mintha irodalmi farsangbál lenne - izgalmasan találkozik egymással. Családregény-betétek, levelezések, naplók, önéletrajzok, anekdoták, viccek, ügynökjelentések váltakoznak a mű lapjain. A Pesti barokk játék a valósággal, hiszen annak lapjain a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyek is szerepelnek; a határvonalak elmosódnak. Szellemessége szintén többrétegű: akadnak itt vaskos humorú tréfák, ironikus szólamok és irodalmi utalások. Mivel nem generációs regény, ezért minden nemzedék élvezettel olvashatja. Aki élt már akkor, azért; aki pedig nem, azért. Részlet a könyvből: – És tudod, mi volt a mániája? – Kérdezte Kati, és mivel ő már tudta, őszinte megbotránkozás volt a hangjában. – Na mi? – A grupi – suttogta –, állandóan grupizni akart. – És te – kérdeztem fátyolos hangon –, te is akartál? – Dehogyis! – Majd szégyenlősen hozzátette: – Egyszer-kétszer kipróbáltam, mert annyira erőszakoskodott, de… – De? – Mit de? – Azt mondtad: kipróbáltam, de… – Igen, kipróbáltam. – De mi az, hogy de? Mi történt? – Semmi. Mi történt volna. Rossz volt, undorító… – Némi gondolkodás után pedig így módosított: – Unalmas. Na persze, gondoltam borúsan, halálra unhattad magad, míg ketten kajakra kapnak. Fennhangon azért továbbra is tartottam a szokásos tónust: – Miért, egy uncsi kis grupi kész megönnyebbülés lehetett abban a négynumerás tempóban. – Na persze, köszönöm szépen. És tudod, mit csinált még? Éreztem a hangján, hogy csak most jön a java. – Folyton kikezdett a barátnőimmel. De nem csak úgy sutyiban. Az orrom előtt is. Sőt…

Mutass kevesebbet