Pestvármegyei históriák (dedikált)

Gróf Vay Sándor [Sarolta]. Pestvármegyei históriák. Budapest, 1907. Légrády Testvérek (ny.) XII + 245 + [1] p. A különös sorsú szerző kézjegyével: "Szíves tisztelete jeléül. Vay Sándor." "Vay Sarolta grófnő 1859-ben született nagy múltú, arisztokrata családban. Apja, Vay László, József főherceg koronaőre. Egyes források apjának tulajdonítják a szándékot, hogy elsőszülött lányát fiúnak nevelje. (Öccsét, Vay Pétert pedig állítólag szoknyában járatta; belőle később apát, neves misszionárius és útikönyvszerző lett.) Fiútestvérek között nevelkedett, fiúruhákban járt, és Krúdy Gyula szerint tőrt hordott a zsebében, hogy a férfiaknak eszükbe se jusson a nőiességére gondolni. Lány létére kiharcolta, hogy egyetemre mehessen, tanult Lipcsében, Drezdában és Berlinben is, tanulmányait végül Budapesten fejezte be. A családja közben elszegényedett, így jól jött neki a magas végzettség, mert esze ágában sem volt a férjhez menésben keresni a kiutat. Hírlapíró lett, írásai az Országos Hírlapban, a Budapestben és a Pesti Hírlapban jelentek meg. Vay többnyire történeti jellegű tárcákat írt a XVIII–XIX. századi Pestről és vidékről, amelyek saját osztályának hétköznapjait és ünnepeit idézik fel a férfi narrátor nosztalgikus hangján. Vay tehetséges, produktív és viszonylag elismert szerző volt, szakmailag és szociálisan mégis a periférián maradt. 1918-ban halt meg Luganóban. A férfiként magát Sándornak nevező Sarolta többször is "megnősült", ezek egyikéből rendőri és orvosi eljárás is keletkezett. Az igazságügyi orvos jelentése alapján Krafft-Ebing hosszadalmas esettanulmányt közölt Saroltáról híres művében, a Psychopathia Sexualisban, a "Veleszületett rendellenes nemi érzés a nőnél" című fejezetben. Vay Sarolta alakját Krúdy is szívesen idézi föl a "Tegnapok ködlovagjai" c. művében." Félvászon átkötésben, az eredeti borító az első kötéstáblára kasírozva.

Mutass kevesebbet