Petényi S. János emlékezete születésének 200. évfordulóján

Petényi Salamon János 1799. július 30-án született a Losonchoz közeli Ábelfalván (ma: Abelová, Szlovákia), a falu evangélikus lelkészének hetedik gyermekeként. Kora gyermekkorától kezdve érdeklődött az állatok, különösen a madarak iránt. Ismeretei e téren már ebben az időben meglepően mélyrehatóak voltak. Alsófokú iskolai tanulmányait Losoncon, Besztercebányán és Selmecbányán végezte. Besztercebányán a diákok között gyakori volt a madártojás-gyűjtés. Petényi, barátaival együtt - többek között a Kubinyi testvérekkel: Ferenccel, első életrajza megírójával és Ágostonnal, a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi igazgatójával - szintén buzgó tojásgyűjtő volt. Már akkor feltűnt a fiatal Petényi egész életét végigkísérő gondolkodásmódja; a tojásgyűjtésben is nem a sokat, hanem a sokfélét kereste. A Selmecbányái gimnáziumba már jelentős tojásgyűjteményt vitt magával. Itt tovább bővítette ismereteit a madarak - és életmódjuk - folyamatos megfigyelésével. Selmecbányáról Pozsonyba került, hogy az úgynevezett bölcsészeti tanfolyamot elvégezze. Apja tanácsára evangélikus lelkésznek készült. Alig 19 éves korában meghívták szülőfalujába a lelkészi teendők ellátására. A meghívást nem fogadta el, mert szeretett volna továbbtanulni. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, de szívesen látogatta a császárváros természettudományi gyűjteményeit is. Itt tanulta ki a madártömés művészetét, megismerkedett - és egy életre szóló barátságot kötött - kora egyik legkiválóbb ornitológusával, Schlegellel. 1824-ben utazást tett Bécstől Pancsováig, a madárvilágot tanulmányozta. A következő évet részben Bécsben, részben Pozsonyban töltötte. Időközben tanárnak, lelkésznek hívták Besztercebányára, Losoncra, Nagyszombatba, de e meghívásoknak sem tett eleget. Helyzete egyre szorongatóbbá vált. Végül is régi iskolatársa, Kubinyi Ágoston meghívását elfogadva Videfalvára ment, ahol egy madárgyűjtemény alapjait teremtette meg. Ugyancsak volt iskolatársa, Földváry Miklós hathatós támogatásával választotta meg Cinkota község lelkészéül 1826-ban. Cinkotai működése idején változatlanul folytatta madártani megfigyeléseit, hosszabb-rövidebb utazásokat tett (Peszér, Békéscsaba, Temesvár, Szarvas, Apaj, Rákoskeresztúr). 1832-ben előadást tartott a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén Bécsben.

Mutass kevesebbet