Péterfy Jenő

Péterfy a magyar esszéírás és színházkritika egyik legjobb, ha nem éppen a legjobb mestere. Nemcsak kivételes irodalmi érzékenysége és szellemessége, diszkrét személyessége és kristálytiszta írásművészete teszi azzá, hanem egyetemes művelődéstörténeti tájékozottsága, művészettörténeti jártassága, gyakorló zenei élménygazdagsága és belső szükségletű filozófiai olvasottsága is. Az irodalom autonómiáját védte. Az irodalomnak szerinte csak akkor lehet értelme, ha valami olyan nélkülözhetetlen létismerő és életsegítő szerepe van, amelyre egyedül ő képes, nem válhat ideológiák, közéleti törekvések, politikai pártok szellemi segédeszközévé, hírverőjévé. Ezért is került érdeklődése középpontjába a tragikum s a tragédia, amelyről úgy vélte: nem tanít semmi tételes tanra, de mindennél inkább az élet, a lét ismeretére. Ismeri az irodalomról alkotott elméleteket, de nem az elméleteket igazolandó foglalatoskodik az irodalommal, hanem az irodalom értése és közvetítése érdekében épít be írásaiba elméleteket. Kevesen ismerték és ismerik, pedig kevesektől tanulhat a hazai kritika és irodalomértés többet, mint tőle.

Mutass kevesebbet