Phédra / Andromache / Cid

Racine; Corneille. Phédra; Andromache; Cid. Budapest, [s.a.]. Franklin-Társulat (Ny.). XI, [3], 175, [1] p., 2 t. (a szerzők fekete-fehér arcképével). (Élő Könyvek II. Külföldi Klasszikusok). Ford. Ábrányi Emil, Benedek Marcell, Radó Antal. Hevesi Sándor bevezetésével. Aranyozott gerincű kiadói vászonkötés. / Részlet a könyvből: A francia klasszikusok közül igazán csak Moliére hatolt be a magyar irodalomba, sőt a magyar színpadon is csak neki van története. Corneille «Cid»-je sohasem került színre, pedig többször fordították le, Racine drámái közül csak «Paedra» volt játékrenden, egy időben, akkor is csak Jászai Mari kedvéért. Amit Lytton Strachey, a kiváló angol történetíró és kritikus megállapított az angolok attitudejéről Racine-nal szemben, szószerint alkalmazható miránk, magyarokra. Nálunk, szakasztott úgy, mint az angoloknál, Shakespeare volt Racine legfőbb akadálya. A Shakespeare-Racine kérdés európai kérdés, amelybe mi is be voltunk és be vagyunk kapcsolva, mint minden európai kérdésbe. Mi Shakespeare mellett döntöttünk, aminek főoka, hogy amikor a magyar színjátszás kora elkezdődött s megteremtették a magyar színpadot, Középeurópában Shakespeare volt a színpadi álló-csillag. A német színpadok nagy Shakespeare-kultusza átcsapott a kibontakozó magyar színpadokra s az első igazi magyar drámaíró, Katona József Shakespearen, Schilleren és a német lovag- és rablódrámákon nevelődött.

Mutass kevesebbet