Pilinszky János válogatott művei

A ​Magvető Könyvkiadó és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös vállalkozása a 30 év című sorozat, amely a magyar irodalomnak a felszabadulástól napjainkig született alkotásait adja közre, száz kötetben. Pilinszky János aszketikusan sovány életműve a második világháború utáni magyar líra egyik világirodalmi jelentőségű értéke. Komor létélményének apokaliptikus háttere a második világháború mérhetetlen emberi szenvedése, a koncentrációs táborok, a pusztulás és pusztítás dermesztő látványa, amelyet a katolikus, humanista szemléletű költő a század jóvátehetetlen botrányának nevezett, amit nem lehet elfeledni, s aminek nem lehet többé hátat fordítani. Költészete ugyanakkor az evangéliumi részvét és irgalom ösztönzésére kimondatlan-szelíd polémia is azzal a divatos, adornói elmélettel, mely szerint: „Auschwitz után már nem lehet többé verset írni.” Pilinszky János első verseitől, első kötetétől – Trapéz és korlát, 1946 – kezdve a transzcendencia felé gyermeki bizakodással forduló 20. századi ember szenvedésének ad hangot Európa-szerte ismert, nagy verseiben; annak a szenvedésnek, amely szinte megválthatatlanul egyedül érzi magát az örökös magányban. Az irodalmi divatokat, a modern költészetet kísértő forma- és nyelvbontást következetesen elkerülve, igénytelennek tetsző jambusokban s „az önmagában forgó fájdalom nyelvén” (Németh László) fejezi ki későbbi köteteiben is – Harmadnapon, 1959; Rekviem, 1964; Nagyvárosi ikonok, 1970 – a teremtés közönyétől szenvedő creatura létélményének „komor mennyországát”. – A 30 év sorozatban megjelenő anyag a költő válogatásában a Szálkák (1972), Végkifejlet (1974)és Kráter (1976) c. kötetek termését is figyelembe veszi. – A versek mellett tartalmazza a kötet a költő két jelentős tanulmányát a 20. századi művészet helyzetéről, és négy színművét.

Mutass kevesebbet