Pilinszky Rómában 1947, 1967

Pilinszky hazatérve a háborúból (1945. november) rövidesen az újonnan szerveződő irodalmi élet középpontjába kerül. Baráti sürgetésre és segítséggel összeállítja első verseskötetét (Trapéz és korlát. Ezüstkor, Bp. 1946), tagja lesz az Újhold szerkesztőbizottságának, többször is dolgozik a Rádió Irodalmi Osztályának, és különböző műsorokban, neves színészek tolmácsolásában az ő versei is gyakran elhangzanak. Eközben egyre több baráti és szakmai kapcsolatra tesz szert, verseit a kritika kitüntetett figyelemmel fogadja. 1947 tavaszán megkapja a Baumgarten-díjat, és amikor a kultuszminisztérium művészek, tudósok számára igyekszik külföldi ösztöndíjakat biztosítani, a támogatandók között Pilinszky neve is felmerül. Utazásának kezdeményezője és egyik fő támogatója Basch Lóránt, a Baumgarten Alapítvány gazdasági kurátora volt. Sík Sándor hagyatékában maradt fenn az 1947. március 28-án kelt levele: „Bár tudom, hogy Pilinszky Jánost ismerni és becsülni méltóztatik, ne vegye rossz néven, ha helyette én kérem arra, hogy támogatásában részesítse. Arról van szó, hogy a római Collegium Hungaricumban még be nem töltött helyre jó volna, ha a kultuszminisztérium őt jelölné ki. Ez nemcsak neki volna jó, hanem merem azt mondani, hogy az irodalomnak is hasznára fog válni. Benyomásokra fogékony, tehetségéből sokat válthat ki egy római tartózkodás, talán többet, mint azoknál, akik eddig már kijelöltettek a Collegium igazgatójának. Kardos Tibornak javaslatára. Neki is írni fogok, de úgy gondolom, hogy a döntő faktornál Professzor Úr szava jelenthet legtöbbet oly kérdésben, amelybe talán nem játszik bele politika." Sík Sándor intézkedéséről nincs pontos információnk, de bizonyára támogatta Basch kezdeményezését. Noha a nagyobb összeggel járó ösztöndíjat végül nem kapta meg Pilinszky, ám - ha szerényebb minisztériumi támogatással - nem csak Rómába, hanem Svájcba is sikerül egy hónapra eljutnia.

Mutass kevesebbet