Pokolbéli víg napjaim

Megrázó, torokszorító írás az emberi kegyetlenség legmélyebb bugyraiból (találó a cím), igaz ez főleg a mai Terror házában játszódó eseményekre és persze Recskre, de összességében is az egészre. Kezdjük az elején. Faludy úgy ír, olyan szellemesen, vígan és szárnyalón, hogy eleinte nem is igen fogtam fel azokat a nehézségeket és mély fájdalmakat amiket átételt, mert közben fiatalsága, életkedve, intellektusa sorok közé bújtatja a szomorúságot és a szerencsétlenségeket amin keresztül verekszi magát (vagy amin keresztül hajigálja az élet?). Szerelem, szexualitás, érzékiség, egyediség, magas röptű gondolatok, irodalom meg még sok-sok minden keverednek, kavarognak a kalandok sorai között. Valahogy mindig tudja pozitívan szemlélni a legnehezebb dolgokat is és fityiszt mutat a világnak. Ebben a könyvben végig úgy láthatjuk Faludy szemén át az eseményeket, ahogy sosem gondolnánk, ahogy elképzelhetetlen. Mintha félvállról venné, mintha tenne rá, hogy a halál torka állandóan nyitva van és ő a penge élén táncol. Érezzük, értjük ezt, leírja, de a fókuszt oda tudja irányítani az élet egyéb dolgaira, költészetre, verscsinálásra, barátságokra, szerelemre, lelki dolgokra. Ettől olyan különleges ez a könyv. Na meg persze Faludy egyéniségétől, mert egy roppant érdekes, egyedi figura. Sok megdöbbentő fordulat és a sablonosságot messze elkerülő reakció jellemzi őt a könyvben. Néha kicsit sok volt nekem az irodalom óra, de ezzel együtt is nagyon érdekeltek az események. A vége igencsak felkavaró és gyomorforgató. Nem lehet elolvasni úgy, hogy az ember torka ne szorulna össze. Néha le is kell tenni és megállni egy kicsit, fellélegezni, kimenni a kertbe, csendben maradni és hálát adni, hogy vége van ennek a pokolnak. Aztán a folytatásban néhány mondat után a torokszorítás visszatér és marad egészen a könyv végéig. Olvasni szeretnék tőle többet, mást, verseket.

Figyelemreméltó könyv első magyarországi kiadása. Faludy lebilincselő könyve átsuhan a huszadik század közepén, bemutatja, hogy hogyan pukkantak ki a második világháború utáni remények, milyen földi pokol várt a túlélőkre. Történelmünk sötét oldala, egyes szám első személyben elmesélve. Letehetetlen, kötelező olvasmány.

Volt bennem ellenérzés a könyvvel kapcsolatban, vagyis inkább az íróval kapcsolatban. A stílusa nagyon tetszett. A történet nagyszerűen visszaadja a történelmet. Recsk kapcsán emlékek jöttek elő, szörnyűbb volt úgy olvasni, hogy láttam a recski tábort. Soha nem fogom tudni felfogni, megérteni hogyan képesek ilyet művelni más emberrel, hogyan lehet egy emberben ennyi gonoszság, kegyetlenség.

Mindenkinek ajánlom