Pokoljárás

"Egy nemzet, ahol egy családra négy gyermek jut, megengedheti magának, hogy húszévente egyszer háborúzzon. Mert ha a négy közül kettő el is esik, a másik kettő még mindig ott lesz, hogy tovább éltesse a nemzetet." Himmlernek a braunschweigi Politikai Iskola tisztjeihez intézett beszéde, 1937. január 9. 1944 nyarán a varsói ellenállás kétségbeesett lépésre szánta el magát. A szovjet "felszabadító" sereg már úton volt, de a lengyelek nem akarták, hogy a szovjetek adják vissza a szabadságukat - tudták, ez elkerülhetetlenül a kommunisták uralomra jutását jelentené. A német helyőrséget alkotó harmincezer katonával szemben jó esélyük lett volna, ha a nyugatiak megadják az ígért támogatást, de ehelyett a németek voltak azok, akik utánpótlást kaptak - a hátország börtöneiből, mert már nem volt kit elvenni a német anyáktól. A náci hadigépezet vasökle lesújtott, a hírhedt 999-es büntetőzászlóalj támadásba lendült. Varsó napjai meg voltak számlálva. "1944. október 3-a reggelén, pontban fél kilenckor, a varsói lázadás véget ért. Halotti csend telepedett az égő városra. Csak a lángok ropogását lehetett hallani, és hébe-hóba egy hatalmas robajt, amikor egy épület összeomlott. A Wilson tér, mely nem is oly régen még tankoktól és katonáktól nyüzsgött, most kihalt volt. Az utcák elnéptelenedtek. Nemhogy élő embert, de még egy kóbor kutyát sem letetett látni. A forró légáramlat egy árva papírlapot emelt az egyik égő ház lángnyelvei fölé; a fehér négyszög egy pillanatra megállt a levegőben, majd lassan alászállingózott, és halálra égett a lángok közt. Maradványai szétcibált gyászjelentésként hulltak alá a járdán álló tankra és a torony tetején heverő, elszenesedett csontvázra.

Mutass kevesebbet