Polifónia / Polyphony

Kiadás éve: [1995]. Előszó részlet: 1970-ben az Artforum munkatársai megkérdeztek néhány művészt arról, hogy szerintük "mennyibe kell egy művésznek a tág értelemben vett - s ily módon az általános társadalmi jelenségekre is kiterjedő - politikával foglalkoznia." A kérdőív összeállítását egyebek közt a vietnami háború, a hatvanas évek polgárjogi mozgalmai és a nők +kisebbségi" státuszára való társadalmi szintű ráébredés tették időszerűvé. A kérdőívre adott válaszában Jo Baer kifejtett, hogy "a művészet a jelen tükre... amely nem idealizál, s amiben a "most" jó és rossz aspektusainak egyaránt meg kell jelenniük. Erre a pop art a legjobb példa." 1974-ben a londoni Institiute of Contemporary Arts megrendezte az Art into Society, Society into Art (Művészetet a társadalomba, társadalmat a művészetbe) című kiállítást. Ennek katalógusában Joseph Beuys a FLUXUS mozgalmat éltetve kijelenti: "... csak a művészet képes arra, hogy egy szenilis társadalmi rendszer represszív hatásait kioltsa, egy olyan társadalomét, amely szüntelenül a halálos szakadék peremén tántorog. S ha ezeket a hatásokat kioltotta, hozzáláthat, hogy NAGY MŰALKOTÁSKÉNT EGY ÚJ TÁRSADALMI RENDSZERT TEREMTSEN." Ugyanebben a kiadványban Hans Haacke így fogalmaz: "Nem létezik olyan művész, aki védett lenne ama társadalom társadalmi-politikai értékrendjének hatása és befolyása ellen, amelyben él." A szovjet blokk drámai hirtelenséggel történt széthullása egy sor újfajta szabadság megjelenéséhez vezetett. Elkövetkezett a kapitalizmus időszaka, új demokráciák születtek, ugrásszerűen megnőtt a bűnözés és a korrupció, s az információ, a javak és az emberek immár szabadon áramolhattak a korábban elszigetelt társadalmak között. Nemcsak Európában, hanem az egész "új világrendben" jelentős társadalmi, politikai és földrajzi változások mentek végbe...

Mutass kevesebbet