Politikai antiszemitizmus Magyarországon (1875-1890)

A középkori babonákból, vallásos előítéletekből táplálkozó antiszemitizmus külföldi, elsősorban német befolyásra a múlt század hetvenes éveiben jelentkezett politikai irányzatként hazánkban. Az Európa-szerte nagy megrázkódtatást okozott 1873-as gazdasági válság hatására fokozódott az elégedetlenség a pusztulásra ítélt középrétegekben a kapitalista fejlődéssel szemben. Ezt használták fel egyes reakciós politikusok a közvélemény befolyásolására. A magyarországi antiszemita mozgalmat az eladósodott dzsentri típusát megtestesítő Istóczy Győző szabadelvű párti képviselő kezdeményezte. A mozgalom csúcspontját az 1882—1883-as években érte el, amikor a koholt tiszaeszlári per körüli izgatás nyomán az egész országban zavargások törtek ki, s lehetővé vált az antiszemita pártkoalíció megalakulása. A párt programja intézményesen a zsidóságot tette felelőssé a társadalmi bajokért, emellett erős. nacionalista propagandát folytatott. A haladó szellemű politikusok, írók, közéleti emberek, mint Kossuth, Eötvös Károly, Jókai, Mikszáth, szót emeltek az antiszemita demagógia ellen. A mozgalom, amelynek tényleges társadalmi bázisa hiányzott, megtorpant, de valójában az elkövetkező időkben is hatott. A letűnt kapitalizmus és fasizmus e torz eszméjének társadalmi gyökerei elkorhadtak ugyan, ám csökevényei ma is fellelhetők.

Mutass kevesebbet