Politikai divatok

Jókai teremtette meg a magyar reformkor és szabadságharc költői legendáját s történelmének sötét esztendőiben ez a legenda [volt] a magyarság széles rétegeinek vigasztalása. mikor az önkényuralom ránehezedett az országra, Jókai írásai mintha börtönablakot nyitottak volna meg, melyen át kilátás nyílt a fényes mullra, s a multból bizalom fakadt a jövőre. Ilyen legendateremtő, bizalmat sugárzó regény a "Politikai divatok" is. De mint Jókainak minden regénye, ez is túlélte korát, mert nem csak a korához szólt, hanem azon túl a későbbi nemzedékeknek is, mind politikai tartalmával, mind irodalmi értékével. «Egész embernek csak azt ismerjük el, aki nem csak magának élt» - mondja az előszóban s ilyen nem csak maguknak élő hősöket állít elénk : férfiakat és nőket, jókat és gonoszokat, akik végeredményben szimbólumok : jelképei politikai irányoknak és törekvéseknek, képviselői a nemzet életében egymással küzdő eszméknek. Jókai alakjainak erkölcsi tartalma egyúttal nemzeti tartalom is. De a jelképezés nem merev és mesterséges; a szimbólumokat élővé, hús-vér emberré varázsolja a páratlan költői képzelet s az a nagyszerű elbeszélő kedv, melyben együtt csillog humor. irónia, lelkesedés, fantázia s a stílus utánozhatatlan szépsége. S a cselekményen, a hősök maszkján áttűz a valóság: maga a történelem, s a történelem valódi hősei: egy Petőfi, Szendrey Júlia, Laborfalvi Róza s a többiek.

Mutass kevesebbet