Politikai tanulmány / Levelek

Benedictus ​(Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviselõjeként is ismerhetjük. Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtõl, akik kimondják rá az ún. héremet, – a nagy átkot, – amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követõen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késõbb pénzkeresõ foglalkozásává vált. 1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja elsõ értekezését Rövid tanulmány Istenrõl, az emberrõl és az õ boldogságáról címen. Ezt a mûvét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról címû mûvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fõmûvét az Etikát. Államelméletrõl is hagyott hátra írásos mûvet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres mûve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettõl a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Mûveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van késõbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni mûveit. Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belõle. Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínûségszámításról és a szivárványról is. 1677. február 21-én halt meg tüdõbetegségben.

Mutass kevesebbet