Pontos történetek, útközben

Mészöly Miklós új regényének hősnőjéről nem sokat tudunk meg a történet során. Nem más ő - nem több, és nem kevesebb -, mint a kamera teleobjektívje, mely a cinéma verité pontosságával közvetíti a látványt s mindazt, ami a látványban megtestesül, Történetek alkotják tehát ezt a könyvet, történetek, melyeket az elbeszélő él és lát meg, utazásai közben, a határon innen és túl, vasúton és várótermekben, falvakban és kisvárosokban, hivatalos vendégként, vagy családi látogatást téve gyerekkora tájain. Emberi figurák, arcok és szituációk rajzolódnak ki a dialógusokból s a rendkívül atmoszferikus leírásokból, feltűnnek és megszakadnak a vonatok zakatolásában, a véletlen törvényei szerint. A figyelem látszólag egyenletes; a szem szinte gépi ritmusban halad át hóesésen, kapubejáratokon, málló falrészleteken és emberi sorsokon, csöndes tragédián és közömbös emberi mozdulaton. Mégis, teljes biztonsággal munkál a szándékosan lefedett, rejtett írói sűrítő készség, a szenvtelenség álrétegét erős szuggesztivitás töri át - a vízió világosságával rajzolódik ki minden emberi viszonylat, élethelyzet, a sorsok jelen ideje mögött a múlt -, s a tiszta tapasztalás szintjéről kimondatlanul is felsugárzik az általános érvényű, a koncentrált gondolat.

Mutass kevesebbet