Prakovszky, a siket kovács / A körtvélyesi csíny

Részlet: A lányok, a szomszédok és a hadnagy. Öreg apám egész héten pipázott és káromkodott ; a pipázásért édes anyám haragudott, aki köhécselő volt és a füst a torkát kaparta, az istenkáromlásért az öreganyám, aki istenfélő volt, veszekedett rá váltig: - Ej András, András ! Hogy nem szégyenled magad András, ugy lebecsmérelni a legfőbb lényt, urunkat, teremtőnket. Szörnyűség hallgatni. Bizony, bizony, mondom néked, beléd üt egyszer a mennykő, András. - Több esze van az istennek, mint neked, meg nekem . . . ilyen-olyan adta! - fakadt ki az én öregapám. - Bizd te csak a dolgot ránk, kettőnkre . . . tudom én, mit csinálok. S valóban az öreg szépen ki tudott jönni az istennel. Az isten szerette őt, szép, hosszú öregséget adott neki s bearanyozta sok örömmel, hanem másrészt ő is megcsinálta a magáét, ha hat napig szidta az úristent, heted napon vasárnap megborotválkozott, fölvette legszebb ünneplőjét, felült a bricskára, rossz időben, jó időben egyaránt átláthatott a harmadik faluba Krizsnócra, a templomba (közelebb nem volt lutheránus eklézsia) és egész délelőtt nagy áhitattal zengedezte az istent dicsérő zsoltárokat.

Mutass kevesebbet