Prenn Ferenc hányatott élete

Lendületes, ​óriási erejű kor, a Magyar Tanácsköztársaság időszaka elevenedik meg e regényben. A gyakran viharokkal terhes, nagyarányú körkép előterében egy ember mozgalmas élete áll, s az ő folyton tisztuló látásával figyeljük és követjük a sodró eseményeket. Más-más típusú emberek tömegével ismerkedünk meg, történelmi személyek: Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely Tibor, Cserny József arcéle villan fel előttünk hosszabb-rövidebb időre, s drámai feszültségű összecsapások, közös erőfeszítések sűrű atmoszférájában, tapintó ujjunkkal szinte megérezzük a munkáshatalmat létrehozó forradalom roppant érverését. A szuggesztív erejű írás magát az olvasót is bekapcsolja a kor áramkörébe, a főalak oldalán szinte amgunk is részt veszünk a Vörös Hadsereg győzelmes hadjáratában, majd az árulással megtorpantott tiszai offenzíván, s szinte szemünk előtt játszódik le a hatalomra segített ellenforradalom véres bosszúja, a félelmes próbatétel, amely az erőseket hőssé, a gyengéket pedig árulóvá teszi. Minden elborul, ezt a sötétséget még a szerelem ereje sem tudja bevilágítani, s mégis érezhető, hogy ennyi harc, ennyi vér, annyi áldozatvállalás nem lehet hiábavaló. Az ember él, él benne a jobb élet vágya, és ebből a látszólagos kiúttalanságból „minden tovább mutat”, messze-messze, a szabadságot ígérő jövőbe.

Mutass kevesebbet