Privátlexikon (dedikált)

Leírok pár nevet: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Örkény István, Spiró György, Esterházy Péter. Na? Összefut a nyál a szádban? Ja, hogy te nem szoktál olvasni? Ezek szerint mi más ívásúak vagyunk? Vagy szerinted nekem egy másik bolygón lenne a helyem? Lehet benne valami… Leírok pár nevet: Cseh Tamás, Jacques Brel, Bob Dylan, Ravi Shankar, John Coltrane, Michel Petrucciani, Gidon Kremer, Astor Piazzola, Glenn Gould, Keith Jarrett. Bizsereg a véred? Nem? Sajnálom. Csak azért említettem őket, hogy tudd: a zenében a szálak összefutnak és nem eresztik, sőt örülnek egymásnak. Mert igaz a közhely: a zene nem ismer határokat. A többinek nézz utána Seress Rezsőnél. Leírok pár nevet: Pelé, Sándor „Csikar”, Albert Flórián, Varga Zoltán, Törőcsik András, Ronaldinho. Na, gyorsabban veszed a levegőt? Van, akinek e nevek semmit nem mondanak, pukkadjanak meg!, nekem viszont a szent és gondűző foci, a JÁTÉK világát idézik. Leírok pár nevet: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Márkus László, Törőcsik Mari, Páger Antal, Őze Lajos. Feláll a szőr a karodon? Tudtad, hogy van, aki a színpadon él, ott van otthon, s ami a színpadon túl van, az csupán szerepjáték, nem valami kellemetes neki, és nem is igen tud mit kezdeni vele? Leírok pár nevet: Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Rubik Ernő… Kérdezed, hogy mi a közös bennük? Természetesen főként a magyarságuk meg a zsenialitásuk. Ez utóbbihoz nem értek, de ami az előbbit illeti, szívesen megkérdezném tőlük, volt-e örömük abban, hogy Magyarországra pottyantotta őket a gólya?

Mutass kevesebbet