Pro litteris et artibus - Nevelés és esztétikum a felsőfokú oktatás bevezetésétől napjainkig

A tudományért és a művészetért. Ezzel a címmel engedjük útjára ezt a kiadványt. Huszonkilenc portré a távolabbi és a közelebbi múltból és napjaink művészeti tevékenységéről. Huszonkilenc ember, huszonkilenc gondolkodó alkotó. Megszámolhatatlan kapcsolódási pont; az alkotás, a teremtés magánya és a közösségi igényű befogadás. Az elsajátított és a felhasznált tudás találkozik e kötet lapjain. A kötetben szereplő'tanárok életpályája, munkássága érzékletesen példázza a huszadik és a huszonegyedik századi értelmiség lehetőségeit, sorsmintákká téve azokat. Pedagógia és alkotóművészet párbeszéde akkor válik eredményessé, konstruktívvá, ha a megértés (a másik megértése) és a megértetés (a közlés, a közvetítés, átadás) intenciója egymást kölcsönösen erősítő dialógust folytat. Szóírás, anyagformálás, hangírás. Három nyelv, három kommunikációforma, ám mindegyik egy irányba mutat. Az írás létrehozása és értelmezése, az egyéni kollektívvá tétele a közösségi emlékezet alapvető formája; író és értelmező különböző időpillanatban ugyan, de ugyanazzal a gesztussal fordul tárgya felé: emlékezetre ítéli azt. Az anyag, a megformálatlan matéria feldolgozása, mássá tétele egyben a gondolati megformáltság fázisait mutatja fel; megfoghatóvá, követhetővé, leképezhetővé teszi a humánum stációit, megmerevíti a pillanatot, újabb távlatot képez. A zene a hang írása; nyelve univerzális, akárcsak a tárgyiasult műalkotásé. Megismételhetetlenné a zenei közösségek irányítóinak és résztvevőinek szignifikáns különbségei teszik. A zene írás és olvasás, gondolkodás, matematika. A zene a nevelés fundamentuma. Közös irányuk mindenkor a közvetítésben jelölhető meg. A világ megértése és az önkifejezés szándéka ezen területeken megvalósítható, megvalósítandó, sőt, mindenkor művelendő terület. Az album az Apáczai Csere János Kar közelebbi múltját mutatja be, a felsőfokú oktatás bevezetésétől (1959) napjainkig.

Mutass kevesebbet