Protestáns intézményi könyvtárak Magyarországon 1530-1750

Az Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez című sorozatnak ez a kötete kettős céllal született: egyrészt közölni akartuk azokat a protestáns intézményi könyvtárak anyagát dokumentáló összeírásokat, amelyek eddig nem jelentek meg, másrészt összegyűjtöttük a már megjelent katalógusok és könyvjegyzékek bibliográfiai leírását, és ezeket az egyes intézmények sorrendjébe rendeztük. Kötetünk tehát szerkezetében hasonló a sorozat 19/1. tagjához, ahhoz, amelyben a katolikus intézményi gyűjteményekről adtunk számot (Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526-1726. Jegyzékszerű források. Sajtó alá rendezte Zvara Edina. Szeged, 2001.) A kötetben szereplő három protestáns felekezet, az evangélikus, a református és az unitárius története szorosan összefonódott a közös gyökereket jelentő 16. századtól a vizsgált korszak határáig, 1750-ig. Az ország Mohács után elveszítette az addig egyeduralkodó katolikus vallású főpapságának jelentős részét, majd a török hódítása miatt a következő püspöki generációk már nem tudták befolyásukat megőrizni. Többnyire arra sem volt lehetőségük, hogy saját egyházmegyéjüket meglátogassák, hiszen az a török által elfoglalt területen feküdt. A katolikus hierarchia szervező erejének a hiánya volt az egyik oka a reformáció gyors terjedésének. Bár kezdetben nem különült el élesen az ágostai és a helvét irányzat, a század végén már jelentős hitviták zajlottak közöttük. Az Erdélyi Fejedelemségben a század második harmadára már mindkét ágazat bevett felekezet (recepta religio) lett.

Mutass kevesebbet