Próza

Kleist „egyszeri, soha vissza nem térő tünemény volt, kirítt minden hagyományos rendből és elképzelésből, excentrikus témáiba úgy beleásta magát, hogy az már hisztériával, tébollyal volt határos; és mélységesen szerencsétlen volt mindemellett, olyan igényeket támasztott önmaga iránt, amelyek felőrölték életerejét, a lehetetlenért küzdött, lelki eredetű betegségek sújtották, és korai halálra volt ítélve: harmincöt esztendős korában megölte magát, egy nővel együtt, akit nem is szeretett, csak a meghalni akarás fűzte össze őket... ...Kleist a novella szó eredeti értelméhez tartja magát, s ez 'újdonság-ot jelent. Mozdulatlan arccal - rendületlen nyugalommal - megannyi hihetetlen újdonságot ad elő, és az olvasó érdeklődését egészen sajátos módon feszíti. Ebbe a feszültségbe aggodalom, rémület, a titokzatostól való borzongás vegyül, az értelem széthúzása, a szorongó benyomás, hogy Isten téved - egyszóval: 'Az érzések zűrzavara. Nem túlzás, ha azt mondjuk: kínpadra feszít - és véghezviszi, hogy ráadásul még meg is köszönjük neki." Thomas Mann

Mutass kevesebbet