Prózamű és elbeszélésRegénypoétikai írások

Mi a szerepe az elbeszélt, az elbeszélést író/olvasó s annak nyelvi eszközeit előállító embernek az élet és a kultúra világában? E kérdésfeltevés jegyében igyekeztem kutatásaim során megvizsgálni Szent Ágoston, Cervantes, Montaigne, Pascal, Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Kosztolányi fő műveit s a kapcsolódó elméleti, módszertani és kritikai irodalmat. Tartalomjegyzék: I. A regényműfaj ontológiai alapvetése Vallomás és dialógus az elbeszélő prózában Az ember és a nyelv a regényben A narratológia hozadéka A metaforikus digresszió és a cselekvés jelentése Az intonációs metafora Mihail Bahtyin poétikájában A reszemantizált metafora Paul Ricour hermeneutikájában II. Személytörténet és alanyiság A prózanyelvi jelképzés Cervantes regényében Az elbeszélés és megnevezés kölcsönhatása Egy sisak értelemtelített alakzata Világ és realitás a regényben "Minden ember saját tetteinek gyermeke" A "nyelv kiszabadítása": konfesszió és írás Szent Ágoston Vallomásaiban Cselekvés, diszpozíció, írás A beszéd és az elbeszélés kritikája Az írás csöndje A vendégszövegek és az internalizált szó A belső forma - Plótinosz öröksége Dosztojevszkij írásmódja Az öneszmélés kódja a regényben A prózanyelvi metafora, avagy a láthatatlan történet szemantikai programja A jelképző alanyiság A jelenvaló szép titka (A félkegyelmű) Szépség és szorongás Az írás akarása és az akarás metaforája (Feljegyzések az egérlyukból) Dosztojevszkij és Pascal Dosztojevszkij és Turgenyev (A lírai próza természetéről) Szavak és dolgok között: az írás költészete Gogol Holt lelkek című poémájában A megíródás sztenogramjai Gogol prózájában A részletezés neutralizáló szerepe A poéma tonalitása A részletek integrálása, avagy a zsugoriság szemantikája Az orosz Pégaszosz

Mutass kevesebbet