Pusztatemplom - Egy darab szentföld

Ha bencés monostorok történetét olvasom, szemem előtt szelíd fény borul arra a tájra, és látom azt a kultúrmunkát, amit a bencések évszázadokon keresztül végeztek. Minden monostor a római és a karoling kultúrának egy-egy letéteményese. Súlyos program számukra a kereszténység, a tudomány, a művészet, a templom, az iskola, a híres nyugati monostorok hagyománya, a gazdasági élet. Az Árpád-kori monostor nagy szolgálatot tett a hazának. Kincseskönyves volt valamennyi, a pannonhalmi, a bakonybéli, a zalavári, a pécsváradi, a zobori, az oroszlánosi, a csanádi, az aracsi stb. Egy új Montecassino, Farfa, Bobbio, Lorsch, Reicheman, St. Gallen, Fulda, St. Riguer, Kremsmünster akart lenni valamennyi. Vetélkedtek egymással a jóban. S a magyar földön Pannonhalma járt elöl. Exemtio mativája, nullius, montacassinói jogközössége, a hely szentsége, a szent királyok kegye valamennyi apátság fölé emelte. Minden apátság szeme Pannonhalmán csüngött, a magyar bencés kongregáció főapátján. Ezért mondta a Turóczi krónika: Ebből a házból, mint Isten magasztosabb szemináriumából indultak útra az egyházmegyék kormányzására a püspökök, ebben a házban apostolok nevelődtek, vértanúk érlelődtek, hittudósok képződtek, szentek éltek

Mutass kevesebbet