Racine összes drámái

Engedje meg az olvasó, hogy ehhez a darabhoz nagyobb elnézését kérjem, mint a következőkhöz. Nagyon fiatal voltam, amikor megírtam. Néhány akkoriban írott versem véletlenül hozzáértő kezekbe került. Buzdítottak, hogy írjak egy trgédiát, s a Thébais tárgyát ajánlották. Ezt a tárgyat annak idejént Rotrou már feldogozta, Antigone címen. Csakhogy nála már a harmadik felvonás elején meghal a két fivér. A folytatás szinte másik tragédia kezdete volt, merőben új bonyodalmakkal. Ő tehát egy darabba két különböző cselekményt sűrített, melyek közül az egyiket Euripides dolgozta föl a Föníciai nőkben,a másikat Sophokles az Antigoné-ban. Beláttam, hogy a cselekmény e kettőssége árthatott darabjának, mely egyébiránt tele volt szép részletekkel. Tervemet majdnem Euripides Föníciai nők-je szerint készítettem. Mert a Seneca-féle Thébais-t illetően egy kissé heinsius véleményén vagyok, s vallom, mint ő hogy ez nemcsak hogy egyáltalán nem Senecától való, hanem inkább valami versfaragó műve, aki nem tudta, mi is a tragédia. Darabom végkifejlete talán egy kissé túlságosan véres. Valóban, mintha egyetlen szereplője sem akadna, aki nem hal meg a végén. De a Thébais is ez: az ókor legtragikusabb története.

Mutass kevesebbet