Radnóti-szótár

A száz éve született Radnóti Miklós a 20. század magyar lírájának igen jelentékeny, egyéni hangú képviselője. Tévedés lenne csupán az embertelen korszakban végigélt tragikus és rövid sorsából levezetni jelentőségét, ám ugyanakkor az is bizonyos, hogy az őt körülvevő szörnyűségek művészi ábrázolása aligha valósult meg más alkotónál ilyen magas költői színvonalon az egész világirodalomban. A vészkorszakban született versei örök mementóként szolgálnak a mindenkori ember számára: soha többé! A Radnóti pályáját a művészi csúcson lezáró megdöbbentő vég óta ugyan még csak jó fél évszázad – az ő szavaival: „pille idő” – telt el, de a magyar sors bőséges fordulataival együtt nyelvünkben is megjelentek változások. Ez a szótár a maga eszközeivel hozzá szeretne járulni ahhoz, hogy a költő műveinek gondosan kimunkált nyelvezete, kifejezésmódjának minden eleme, finom célzása ellenállhasson a múló idővel arányosan jelentkező nyelvi változásoknak, s eljuthasson mai és kései olvasóihoz. A mai fiatalok – szerencsére – sok mindent nem értenek már a 20. század első felének, különösen a második világ háború korszakának szóhasználatából: a „láger”-t, de talán a „csendőr” szót sem ismerik, még kevésbé tudják, miért „tollasan” jártak azok; számukra a „személy harmadik” kifejezés aligha a legolcsóbb vonatjegyet jelenti; de hogy valami egészen egyszerű dolgot vegyünk: hol van ma már a Nem tudhatom…-beli „bakter”, aki a sínek mentén kezében piros zászlóval „üzen”? Radnóti verseiben igen gyakoriak az egyegy élményhez kötődő, konkrét eseményt és személyt érintő kifejezések, s e tények és személyek ismerete nélkül ezek a művek csak felszínesen, hézagosan érhetők, esetleg félreérthetők. Talán csak Petőfi az, akinél a líra annyira személyes, annyira a napi eseményekből, körülményekből fakadó és abban gyökerező, hogy állandóan ott lüktet mögötte a való élet. Radnóti maga is féltette műveit a félreértéstől, ezért így írt 1940. január 18-án Naplójában: „Egyre inkább érlelődik bennem a terv, hogy jegyzeteket, explikációkat adok majd verseimhez!”. Ehhez jogosan fűzi hozzá Péter László Radnóti Miklós textológiai nézetei c. írásában: „míg a kritikai kiadásokat, jóllehet ezek tudósoknak, tanároknak készülnek, bő magyarázatokkal látjuk el, a népszerű »összeseket« minden jegyzet nélkül bocsátjuk közre, eligazítás nélkül hagyva az átlagolvasót, holott logikusan éppen fordítva kellene lennie”. Ezen próbál segíteni ez a könyv az írói szótár eszközeivel, illetve a Jegyzetekben közölt információkkal. A szótár a költő által megjelentetett versek, valamint a halála után kiadott költemények szavait példákkal illusztrálva magyarázza, összesen 5135 címszót mutat be 8425 jelentésváltozatban. Jellemző a költő sajátos nyelvére, hogy a Radnóti-költemények szavainak jelentésárnyalatai közül minden ötödik olyan egyéni szóhasználatot tükröz, amely a hétkötetes A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában sem található. Beke József kecskeméti nyugdíjas magyartanár (a Bánk bánszótár és a Zrínyi-szótár után) immár harmadik írói szótárával jelentkezik: „most Radnóti Miklós költői nyelvének szótárba foglalásával a magyar nyelvészetnek és irodalomtörténetírásnak […], de mondhatni: a magyar tudományosság egészének ad alig felbecsülhető értéket”. „Újabb munkája közvetve érdeme a múlt században oly jeles tudós tanároknak, akiknél ő a szegedi egyetemen nyelvészetet hallgatott, és bizonnyal a tanítás és a tudomány iránti elkötelezettséget is példaként kapta”. Büky László

Mutass kevesebbet